Múlt hét csütörtökön részt vettem a címben szereplő rendezvényen Veszprémben. Ezzel kapcsolatban szeretnék némi információt és élményeket megosztani veletek.

A konferencián elsősorban az EKKR-ről, az Európai Képzési Keretrendszerről volt szó. Ez tulajdonképpen egy egységes 1 és 8 közötti skála, aminek 1-es szintje kb. általános iskolai végzettség, a 8-as pedig nagyjából a PhD. Arra szolgál, hogy a segítségével „átválthatóak“ legyenek egymásba az EU-s országok képzései. Ez az új elképzelés azért jobb az eddigi BSc, MSc, PhD felosztásnál, mert lefedi a teljes képzési rendszert, nem csak a felsőoktatást. Valamint azt is fontos tudni, hogy ez a dolog egyáltalán nem elméleti vagy nagyon távlati. Már évek óta folyamatban van és a jelenlegi ütemezés szerint 2010-ig létrehozzák a megfelelő táblázatokat és szintezéseket, majd 2012-től minden kiadott bizonyítványban, diplomában vagy egyéb képzésről szóló iratban szerepelni fog, hogy az milyen EKKR szintnek felel meg. Erről szólt egyik részében a konferencia.

A másik rész ennek a szakmai, elméleti hátterét tárgyalta és azt, hogy miért jutottunk idáig, miért van erre szükség, mi változott az elmúlt évtizedekben. Itt elmondták, hogy elsősorban a tudásról alkotott képünk lett más és ezzel kapcsolatban az oktatás is folyamatosan változik vagy legalábbis kellene neki változnia. Ilyen okok például, hogy ma már több szakma van, mint régen és a szakmákon belül is sokkal több szaktudás van, a mai elvárások alapján már nem általános az oktatás, hanem gyakorlati dolgokra és kompetenciákra megy rá. Valamint nagyon fontos, hogy ma már a gazdaság és az ipar is teljesen máshogy fogja fel a tudást, valamint a pszichológia és a kapcsolódó tudományok fejlődésével sokat megtudtunk az agyról és a tanulás folyamatáról. Ezek alapján volt szükség egyfajta új látásmódra, egy új skála kidolgozására, aminek az eredménye az EKKR. Ennek a résznek a végén volt egy hosszabb workshop is arról, hogy mi, mint résztvevők mit gondolunk az elképzelésről, a mögötte lévő tanulásmódszertani kérdésekről, valamint mit várunk az egész rendszertől.

Majd az előzőek egyfajta összefoglalásaként elmondták, hogy a rendszer megalkotói mit tartanának a rendszerrel kapcsolatos sikernek. Ezek nagyjából a következők voltak:

• Összehasonlíthatóbb eredmények

• A munkaerőpiac közelebb kerülése az oktatáshoz

• Érthetőbbé válik, hogy mit is nyújt egy-egy képzés, mert a kimeneti kompetenciákkal és a kimeneti tudással fogjuk jellemezni őket

• Az egyént helyezi a középpontba, az ő képességeit, fejlődését, nem az oktatás hosszát, formáját vagy módszereit

• Nagyban megnöveli az oktatásbeli és munkaerőpiaci mobilitást az EU-n belül

• Remélhetőleg sokat modernizál és változtat a teljes oktatási felfogáson és hozzáálláson, ezzel előremozdítva a régóta változatlan, kissé elavult rendszert

Nekem az a személyes véleményem és benyomásom, hogy azok az emberek, akik erről beszéltek jól felkészültek voltak és nagyon jól ismerték a mostani magyar oktatást, annak összes problémájával együtt, valamint azok Európai vonatkozásait és az azokról máshol összegyűlt tapasztalatokat. Remélem, hogy a konferencián elhangzott várható jó hatások legalább egy része érvényesülni fog és akkor talán egy szebb, jobb, kevésbé abszurd felsőoktatásban vehetünk majd részt.