Az előző két cikkben megismerhettétek az MSc képzés ideálját, az első félév valóságát, ebben a cikkben pedig arról olvashattok, hogy hogyan tervezzük a kettőt közelíteni egymáshoz.

A Kar Minőségbiztosítási Bizottsága tavasz óta foglalkozik azzal, hogy hogyan lehetne az elindult képzést javítani. Első körben elkészült egy 20 pontból álló anyag, amelynek megvalósítása ősszel megkezdődött.

Az előző cikkben olvashattátok, hogy sok hallgatónak nem jutott ideje az önálló munkájára, a félévközi leterheltség miatt. Ennek a problémának a feltárása közben kiderült, hogy ha egy hallgató félévközben lelkiismeretesen elvégez azt, amit az egyetem elvár tőle (minden órán benn van, minden zh-ra megfelelő mennyiséget tanul, minden házit megír, és az önlabjára is elegendő időt áldoz), akkor félév közben drasztikusan több órányi munkát kell dolgoznia, mint vizsgaidőszakban. Ennek folyományán született meg az e hét kedden elfogadott Kari Tanács határozat, melyben a Kar elfogadta, hogy az MSc képzéseiben a szakirányos és kötelezően választható vizsgás tárgyakból a nagy számonkérések számát mindenhol 1-re csökkenti. A terve szerint vizsgás tárgyak teljesítéséhez szükséges munka több mint 40 %-át a vizsgaidőszakban kell befektetni. Ez az intézkedés, ami a tavasszal induló tárgyaknál már életbe lép, előreláthatólag kiegyensúlyozza a terhelést a félév időszakai között.

Ez a lépés két lehetőséget ad a hallgatóknak, bizonyára lesz olyan, aki a felszabadult időt, arra használja majd, hogy egy n+1-edik munkát keressen, vagy az eddigi(ek)-ből még több pénzt hozzon ki. Ideális esetben azonban a hallgatók többsége felismeri, hogy ez végre megteremti a lehetőségét arra, hogy tényleges kutató munkákba, projektekbe kapcsolódhasson be a tanszéken, ami az esetek nagy többségében komolyabb szakmai fejlődést biztosít, mint az iparban végzett gyakran kihívásokat nem jelentő munkák.
Természetesen ezt a döntést mindenkinek a saját preferenciái alapján kell meghoznia.