Az előző cikkben olvashattatok arról, hogy miként működne az MSc képzésünk ideális esetben, ebben a cikkben pedig arról olvashattok, hogy a friss MSc hallgatók első féléves visszajelzései alapján, hogyan is működik valójában.

A tavasszal kitöltetett kérdőív alapján az MSc-seink meglehetősen negatívan élték meg az új képzést, sok mindent kifogásoltak. A problémák alapvetően két fő rendszerszintű témakör köré csoportosultak.

Az egyik fő problémának azt érezték, hogy a BSc-s szakdolgozat félévük után, amikor is végre olyan dolgokkal foglalkozhatnak, amik érdeklik őket, az MSc első félévében megint előjönnek a tisztán elméleti tárgyak. Vissza kell ülni a padba és felsőbbmatematikát, Fizika 3-at és hasonló csöppet sem gyakorlatorientált tárgyakat tanulni. Bárki belegondol, rájöhet, hogy ez lélektanilag mennyire megterhelő.

A másik probléma a túlzott félévközi leterheltség. A félév során sok szakirányon rengeteg számonkérést kellett teljesíteni, ráadásul ezeknek az ütemezése sem volt jól megoldva, és ennek egyeneságú következménye volt, hogy a hallgatók ott vettek vissza a teljesítményből, ahol tudtak: az önálló labornál. Felmerül a kérdés, vajon van-e úgy értelme egy önálló munka köré felépített képzésnek, ha arra pont nem jut idő.

Az elsőre sajnos nincs általános megoldás. Akár milyen mértékben próbálna a kar gyakorlatorientált, szakirányhoz kapcsolódó képzést létrehozni, a KKK-ban előírtakat nem lehet felülbírálni, így szükség van például 20-30 kreditnyi természettudományos tárgyra. Persze nem mindegy, hogy ezek milyen arányban jelennek meg a leterhelésben.
A másodikra viszont garantáltan van, ezügyben próbáltunk valamit lépni.

Ezen kívül persze felmerültek olyan hibák is, amik kifejezetten a tárgyak és a képzés újdonsága miatt adódtak. Pl. hiányzó jegyzetek, mintafeladatok, a zh-k egyenetlen eloszlása, nem tisztázott egymásra épülések BSc-s tárgyakkal stb. Ezek a kisebb nehézségek természetesen folyamatosan javítva vannak, reméljük egyre kevesebb ilyennel találkoztok majd.