Kedves Olvasó!

Nyilván sokan voltatok a 2010-es országgyűlési választások botrányosra sikeredett első fordulóján szavazni. Én is voltam. Mivel ez egy blog, személyes élményeimet írom le. Aki arra számít, hogy politikai célzások fognak elhangzani írásomban, az ne is olvassa tovább!

Miért nem otthon?
Április második hétvégéjén, egy HK-s tréning táboron vettem részt Kismaroson, ami meglehetősen jóra sikeredett a társaságnak és a jól szervezett programoknak hála. Mivel a csapatépítés egész hétvégés program volt, nem tudtam hazamenni szavazni, de hogy ne hagyjam ki a szavazási lehetőségemet, jeleztem az Országos Választási Bizottságnak (továbbiakban OVB), hogy a Schönherz kerületében veszek részt az április 11-i eseményeken.

Az igazolás
Első választásommal kapcsolatban nem indultak jól a dolgok. 9-én, pénteken, hiába zaklattam a kollégium portásait, hogy megjött-e a válasz az OVB-től, mindig az volt a válasz: nem, a postás nem hozott semmit számomra. Úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a dolgokat, így elmentem a Schönherz melletti postára, ahonnan egy kis konzultáció után továbbküldtek a következő állomásra, a Vásárhelyi utcába.

Gubanc a postán
Úgy éreztem magam, mintha egy kincskereső játékban vennék részt. A csomagelosztó postán hosszas győzködés után hajlandó volt belátni az ügyfélszolgálatos hölgy, hogy talán érdemes megnézni hátul a levelemet. Meglett, de természetesen én voltam a hibás, amiért a helyi választási bizottság viszonylag későn adta fel a levelemet (Budapesten kívül sehol nem volt gond, mindenki megkapta időben), sőt, azért is, hogy a postás nem hozta ki az ajánlószelvényt. Ahogy a mesékben lenni szokott, cserébe teljesítenem kellett a „jótevőm” egy kívánságát.? Aznap délelőtt ugyanis volt már ott a kollégiumból egy sorstársam, aki ugyanezzel a problémával fordult hozzájuk. Őt elküldte, mert nem találta a levelét. Most viszont meglett! Az enyém alatt volt… Feladatként azt kaptam, hogy szóljak a fiúnak, mégis megvan a levele. Végre megnyugodtam, hogy szavazhatok vasárnap (persze nem így lett, mert hétfőn szavaztam). Probléma megoldva, irány a tábor! Az ottani élményekről nem írok, az egy másik történet.

Kilátásaink vasárnap este
Vasárnap délután negyed 6 körül megérkeztünk a kollégiumhoz. Hogy mivel fogadtak minket? Minimum 3 órát kell sorban állni, hogy szavazhassunk. Lelkesedésünk töretlen, felelősségteljes polgárok lévén lepakolás után indultunk is a Bocskai úti általános iskola épületéhez: sor. Elég sokat sétáltunk, mire megtaláltuk a sor végét. Ekkor negyed 7 volt.

A sor
Hét előtt körbevettek minket szalagkordonnal, és sorszámot adtak, csak az szavazhatott onnantól kezdve, akinek volt sorszáma. Az enyém az 586-os volt. Az utolsóé 719. Egyik sem adott sok okot az optimizmusra, főleg hogy akkor még nem tudtam a Real Madrid – Barcelona focimeccs végét, és megbeszéltük, hogy szavazás után megnézzük együtt.

Még egy kis sor

Hogy miért volt ez a hihetetlenül hosszú sor? A vidéki szavazók közül igen kevesen vetették fel magukat péntekig a névjegyzékbe, így szinte mindenkinek vasárnap kellett ezt megtennie- illetve voltunk páran, akiknek ez csak hétfőn sikerült. Egy (azaz 1db) jegyzék volt a bizottságnál, egy (azaz 1 fő) jegyző töltötte ki, nem csoda a csúszás. A törvénymódosítás érthető volt a Parlament részéről (az összes parlamenti párt támogatta [300 igen, 0 nem, 60 tartózkodik]), hiszen ezzel elkerülhetők esetleges visszaélések. Ám amikor ezt hozták, elfelejtettek a következményekkel számolni, márpedig az ő munkájuknál szerintem ez elég fontos lenne… Az évek során sokat tapasztaltam, hogy gyakran megfeledkeznek a kollégistákról (pl.: középiskolai programok szervezésénél nem számolnak velük). Itt is valami hasonló történhetett. A XI. kerületben van egy csomó egyetemi kollégium, ahonnan sokan nem mennek haza minden hétvégén, így az ominózus hétvégét is a fővárosban töltötték, ennek ellenére szavazni még szerettek volna.

Sor egy kicsit másképp
A sor lassan haladt, az idő gyorsan hűlt. A szervezők szerencsére elkezdtek forró teát és sütit osztani. Pár óra alatt bejutottunk az iskola udvarára, ám még elég hosszú út várt ránk a célig. A Real – Barca meccsre eléggé kíváncsi voltam, így megszerveztük, hogy jusson el hozzánk egy laptop, amin rajta van az el clásico. Viki volt olyan kedves, hogy letöltötte a meccset, és elindult a koliból felénk. Amíg a labdarúgómeccsek Porschéjára vártunk, valamivel el kellett ütni az időt. A sörkészletünk apadt, úgyhogy új elfoglaltság után kellett nézni. Mit lehet csinálni egy tornateremben? Kosarazni (csak palánk volt, kapu nem)! Elkezdtünk dobálgatni a sajtó legnagyobb örömére, végre történik valami szokatlan (azon kívül, hogy este 10-kor még párszázan sorban állnak, hogy szavazzanak a 19:00-kor végződő választásokon). Ekkor tudtuk meg, hogy az OVB megunta a várakozást, feloldja a kampánycsendet, lehet közölni az eredményeket. Erre várt az ország! Csak azoknak az embereknek esett ez rosszul, akik több órája álltak sorba, és nem várták meg őket. Kicsit elszomorodtunk, de jött a vidulás, megérkezett a gép, rajta a szombati meccsel. A tornaterem ekkor már ürült, de nem foglalkoztunk vele, hogy a sorban előznek minket az emberek, összeálltunk ismerősök a sor különböző részeiről, és kihoztuk a legjobbat a sorbanállásból. Néztük a meccset, akik tudták az eredményt, rendesek voltak, nem árulták el. Sajnos a meccs sem úgy alakult, ahogy vártam, de ez van. A második félidő utolsó perceit már nem a tornateremben, hanem a folyosón néztük. Ekkor kezdtünk el nyilatkozgatni. Jött egy TV Szombathelyről (a nevüket szándékosan nem írom ki), akik olyan kérdéseket tettek fel, hogy nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Pár közülük: „Ez a tegnapi meccs? (-Igen.) Akkor hogyhogy ott van, hogy élő?”, „ Ti tudtok a fociról a politikára asszociálni?”: Aze válasza nagyon tetszett: „Igen. Foci, politika”. Utána még válaszoltunk az M1 riporterének kérdéseire, ami szerepelt is több Híradójukban. Aztán a meccs után szép lassan közeledtünk a terem felé, ahol az urnák voltak. Ez már jóval éjfél után volt. Ekkor toppant be az épületbe az akkor már biztos befutó képviselő, és a vesztes jelöltek. Dr. Rétvári Bence kezében egy üveg pezsgő volt, amit az utolsó szavazónak hozott. Át is akarta adni neki, de szóltak a képviselőnek, inkább azután tegye, miután leadta voksát az azóta a médiaérdeklődés középpontjában álló Ostoróczki Szabolcs (legutóbb a Fábry Showderben szerepelt).

Negyed 2 körül szavaztunk majdnem utolsóként úgy, hogy tudtuk a (majdnem) végeredményt. Ennek hatására többen is változtattak álláspontjukon, ami nem hűtlenség vagy hülyeség, hanem érthető lépés volt.

A győzelem pillanatai
Azt a pillanatot, amikor együtt bedobtuk szavazatainkat az urnába, egyszerre kb. 6 fotós örökítette meg, még Tolna megyei újságba is bekerült a kép, ami itt is szerepel. Szinte minden híradásban szerepeltünk, mutattak minket, több telefont is kaptam, amiben ismerősök érdeklődnek, hogy tényleg sorban állunk-e még. Így lettünk celebek. ?

Mi fordult még meg a fejünkben…
Az igazsághoz hozzátartozik, az volt a tervünk, hogy mi leszünk az utolsó szavazók az országban. Lehetőségünk is lett volna rá, hogy elindítsuk a „pszichoháborút” (by Bubu), ugyanis a szavazófülkében akár egy órát is el lehet tölteni, és nem hiszem, hogy a mögöttünk álló 1-2 ember kivárta volna, amíg mi eldöntjük, hogy mégis kire szavazzunk. A csapatszellem, a fáradtság és a szavazókör elnökének állapota miatt azonban úgy döntöttünk, megelégszünk a kisebb hírnévvel, úgyis a mi képünket mutatják több helyen, jobban néz ki hét vigyorgó egyetemista, mint egy, és még névtelenségünket is megtarthattuk.

Na de kérem!
Mosolyunk nem volt teljesen őszinte, ugyanis eléggé felháborodtunk azon, ami és ahogy történt. A választási törvényeket megszegték, én ezt levelemben ki is fejtettem az OVB-nek, akik szavaztak róla, és nem volt egyértelmű az álláspontjuk: négyen utasították el kifogásomat, hárman támogatták. Annyira nem meggyőző többség. Természetesen fellebbeztem (nem kaptam rá választ, úgyhogy holnap írok is nekik egy levelet), habár nem tudom, mit csinálnának, ha igazat adnának nekem… Talán kapnék négy év mentelmi jogot, vagy ha azt nem is, egy „ingyen szabadulhatsz a börtönből” kártyát, esetleg megválasztanának az OVB elnökének. Vagy ha ezt nem is, kiírhatnák újra az első fordulót, mehetne minden ugyanúgy, ahogy 11-én (és 12-én), csak minden fülkében ott lenne a képem, hogy ezt nekem köszönhetitek. Nem lenne hosszú életem…

Bizalom magyar módra
A választások után kaptunk hideget és meleget. Több vezető politikus megköszönte azoknak, akik kitartottak végig, de sokan úgy gondolják, hogy bérszavazók vagyunk (*** bérencek)! Őszintén kijelentem, hogy nem vagyunk azok, azért itt szavaztunk, mert nem tudtunk hazamenni.

Ennyi a mi választási történetünk.

Kitartást mindazoknak, akik a második fordulóban is (vagy akárhol ?) sorban fognak állni!
Minden jót kívánok!

Üdv,
Bence