…már igen rég volt az utolsó alkalom, hogy klaviatúrát ragadtam, és arra szántam magam, hogy blogot írjak. Léptem nyomon eszembe jut valami magvas, vagy éppen kevésbé jelentős gondolat, de mire a gép elé jutottam, mindig lett fontosabb teendőm semmint, hogy blogot írjak. A témákat azonban felírtam, miről szeretnék mondani pár szót.

Egyik ilyen érdekesség, hogy tavasszal lediplomáztam, és szeptember elejétől már főállásban dolgozom. Szerencsére élvezem a munkát, emiatt sokszor még este is elfoglalt vagyok. Az utóbbi néhány hét különösen húzós volt, rengeteg anyagot kellett írni, egyeztetni, prezentálni stb… Szóval a lényeg, hogy estére agyilag kellően lefáradtam. Este ráadásul még folytatódott a nap különböző kollégiumi ülésekkel (HK, NTG, stb….). Az elején próbáltam egyre többet aludni, hogy másnap agyilag friss legyek, de sajnos ez nem pihentett eléggé.

….de aztán megtörtént a CSODA!!! Egyik nap jöttem be a koliba este, és amikor vártam a földszinten, a liftközben megpillantottam a SCH QPA és a Schönherz Elektronikai Műhely közös felhívását, miszerint várnak minden lelkes segítőt az idén debütáló színes mátrix hardwer elemeinek készítésére. Az eszközök összeállítása a következő munkafolyamatot követte(teljesség igénye nélkül):

1. Nagy pozdorja táblákat kellett felmérni és a rögzítési pontokat bejelölni rajta
2. (egy másik kis csapat által)-előre méretre vágott és előkészített kábeleket és csatlakozókat fel kell ragasztani a jelölt pontokra
3. a többi munkafázis a blogcikk szempontjából nem érdekes

…Időzzünk itt el egy kicsit a ragasztási munkafázison. Rögtön megéreztem, hogy én ebben tehetséges vagyok. Csak hogy mindenki tisztában legyen vele….nem ilyen ímmel-ámmal kellett ragasztani… A csatalkozóknak pontosan derékszögben kellett állniuk a pozdorja felületére. Ennek érdekében két típusú ragasztót használtunk. Először egy pillanatragsaztóval bekentük a csatlakozó alját, majd a két szélét folyékony meleg ragasztóval kentünk be. Ezek után odanyomjuk a pozdorjalaphoz, és már fel is van ragasztva egy csati. Egy táblára 27 csatlakozót kellett felhelyezni, ez körülbelül 15 percet vett igénybe….

Vissza a story-hoz. Szóval besétáltam az FNT-be és megkérdeztem Ágic-ot, hogy van-e szabad munkaállomás. Nyílván volt! Rögtön beosztottak ragasztani. Mintegy 90 másodperces betanítást követően, egész produktívvá váltam. Leültem egy fotelba, magam elé vettem a szükséges alkatrészeket illetve az eszközöket, és nekiláttam a munkának. A monoton munkának! A nagyon monotom munkának!

….és csak ragasztottam…
….és ragasztottam….
….és ragasztottam….
….és ragasztottam….
….és ragasztottam….
….és ragasztottam….
….és ragasztottam….
….és ragasztottam….

Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire pihentető agyilag az ilyen monoton munka, miközben megvan az az örömöd, hogy valami eszméletlen király dolgon dolgozol, még akkor is ha épp az egyik kis hangya vagy a rendszerben. Egy óra ragasztgatás után felálltam és folytattam napi teendőimet. Ha saccolnom kellene kb 6 óra alvással ért fel. Ezt tanítani kellene:)

Szóval a következő napokon esténként amikor jöttem vissza a koliba, mindig beültem egy órát ragasztgatni(abban ugye már menő voltam:) )
Állítom, ez a legjobb terápia, ha le vagy fáradva agyilag! Próbáljátok ki, higgyétek el, mindig fogtok találni magatok körül(ha más nem akkor itt a Schönherzben) valami monoton, de ugyanakkor alkotó munkát! Próbáljátok ki mert megéri:)

Na jók legyetek!

üdv,
Donát