Általában véve mindig is vonzottak a közügyek, a HK-ban elsősorban az, hogy nap mint nap találkozok olyan dogokkal az egyetemen, amit lehetne jobban, sőt alkalmanként sokkal jobban is csinálni, ezeken szeretnék változtatni. Kitüntetett feladatom még nincsen, legaktívabb az oktatási területen vagyok, de érdekelnek még a PR-al kapcsolatos dolgok is. Ami a tanulmányaimat illeti, jelenleg 3. éves villamosmérnök hallgató vagyok kicsit lemaradva a tantervtől, kb. 2 év anyagát végeztem el.

Az egyetemen és a hallgatói közéleten kívül még sok minden érdekel. Igazából a HK-ban is az a jó, hogy rendkívül változatosak a feladatok, csak ajánlani tudom azoknak akik nem szeretik a monoton tevékenységeket.

Nagyon szeretek kirándulni, legjobban a többnapos kirándulásokat szeretem, mert itt jobban van lehetőség a társasági életre. Sörözés és beszélgetés közben vagy szalonnát szoktunk sütni vagy kártyázunk. Kedvenc játékaim a rikiki és a pikkdáma.

Szeretnék egyszer egy magasabb csúcsra is fölmászni, de ez a távlati terveim közé tartozik.

A kirándulásokon – és mindenféle alkalommal – rendszeresen szoktam fényképezni, ez is az egyik hobbim. Bár már kiderült, hogy nem vagyok különösebb tehetség a témában de, ha egy „lelkes amatőr” címet adományozok magamnak, akkor talán nem leszek nagyképű.

Szeretem a történelmi témájú filmeket, könyveket és folyóiratokat. Ha nem számolom a különböző tantárgyakhoz kapcsolódó kinyomtatott PDF-eket, akkor talán több történelmi könyvem van, mint műszaki – bár még soha nem számoltam meg őket. A kedvenc folyóiratom is ilyen témájú, a Rubicon minden lapszámát megveszem.

Régebben amatőr szinten foglalkoztam újságírással is – többek közt közel két évig voltam az Impulzus tagja – de most már inkább csak olvasok különböző lapokat.  A HK blogra majd igyekszem sűrűn írni.

Emellett természetesen – talán kicsit fölösleges is leírnom – nagyon érdekelnek a műszaki dolgok, ezekkel is szívesen foglalkozom a szabadidőmben, mostanában a jelfeldolgozás és az FPGA-k érdeklenek a legjobban.

Ha kérdésetek lenne, alkalmanként megtalálható vagyok az irodában vagy kereshetsz e-mailben is a szilagyi.attila@vik.hk címen.

Éppen ezért időről időre igyekszünk fölmérni, amennyire csak lehet objektív módszerekkel, hogy ki mit gondol a HK-ról. Ennek jegyében született meg a HK kérdőív is, amit két hete tölthetett ki bárki, aki az I épületben járt. Nagyjából mostanra sikerült összesítenünk az eredményét, amire ebben a bejegyzésben szeretnék röviden reagálni, kedvébe járva azoknak, akik a „Miről olvasnál szívesen a blogunkon?” kérdésre az „Érdekességeket a HK-ról” választ jelölték be.

Szerintem a legfontosabb kérdés a kérdőíven a „Szerinted mit csinál a HK?” volt, talán ebből lehet a legjobban leszűrni, hogy mi is a vélemény a munkánkról és rólunk.

Az előre megadott válaszok között több ránk nézve negatív és pozitív lehetőség volt. Kellemes meglepetés ért minket az eredmények összesítése után, mert a négy legtöbb szavazatot kapott lehetőség között egyetlen rossz sem szerepelt. Számszerűen az alábbi eredmény született:

Ösztöndíjakat oszt………………………………90

Segít, ha nem tartják be a szabályokat…….81

Kérdéseket válaszol meg……………………..75

Pályázatokat ír ki……………………………….67

Ezután következtek a negatív vélemények, összesen 102 szavazattal, vagyis háromszor annyian látjátok jónak a HK működését, mint rossznak.

Persze ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, értjük a 102 negatív választ adó kritikáját is, igyekszünk még jobban rávilágítani, hogy mit miért csinálunk.

Nem csak az előre megadott válaszokat lehetett beikszelni, hanem egyéni véleményt is írhattatok. Néhány ezekből egybeszerkesztve a válaszainkkal:

• „iszik” – Néha.
• „kapnak laptopot” – Nem tudunk róla, hogy a HK valaha is költött volna laptopra.
• „kérdőíveket töltet ki” –
• „legfőbbképpen építik a kapcsolati tőkéjüket” – Ki nem? Amúgy lehet, a hallgatók hasznára fordítjuk…
• „nem tájékoztat/nem kérdezi meg a hallgatók véleményét” – Ezt épp egy kérdőívre írtad, amin megkérdeztük a véleményedetJ, egyébként pedig hk@vik.hk-ra bármikor megírhatod, illetve van honlapunk és blogunk rss feed-el, rendszeresen küldünk ki hírlevelet (hknews), iratkozz föl ezekre.
• „rendezvényekből pénzt sikkaszt” – Ez nem így van, ha nem hiszed, akkor nézd meg a költségvetésünket, teljesen nyilvános.
• „sok helyet foglal”  – Kb. 50 m2-t a Schönherz 1. emeltén.
• „világhatalomra tör” – igen de ezt kevesen tudják mert őket eltesszük láb alól
• „Szervez sok hülye programot, amivel butítja a népet, főleg a gólyákat, és hangoztatja, hogy az egyetem a bulizásról szól, pedig nem”

Az utolsót elég rendszeresen megkapjuk, hogy mi csak a nép butításával foglalkozunk. Sok érvet hozhatnék föl amellett is, hogy miért van szükség a hallgatói rendezvények („bulizás”) támogatására és amellett is, hogy egyáltalán nemcsak ezekkel foglalkozunk, de inkább két dolgot említenék most: az előző félévében a TDK konferencia nyereményének felét, ebben a félévben a kari tanulmányi versenyek nyereményének a felét állta a HK.  Egyébként pedig örülünk a véleményednek, mert ez azt jelenti, hogy hallottál rólunk és „átmentek” az üzeneteink.

Ezen kívül még kilenc kérdést tettünk föl nektek, de ezek – szerintem – kevésbé izgalmasak, ezért nem foglalkoznék velük részletesebben. Ha kíváncsi vagy rá akkor a bejegyzés végén megtalálod a linket az összesítést tartalmazó PDF-re, amiben szerepelnek a statisztikák és a szöveges vélemények nagy része.

Többen is írtátok, hogy nincsen elég hely a kérdőíven a véleményetek kifejtéséhez, nyugodtan írjátok meg ide kommentbe, negatív véleményeket is szívesen fogadunk, nem lesznek kimoderálva.

Szilágy Attila

VIK HK

—
A HK kérdőív eredménye (PDF)

Hegedüs Bence vagyok, másodéves villamosmérnök és elsőéves műszaki menedzser hallgató.

Dombóváron lakom, habár mostanában már többet vagyok a Schönherzben, mint otthon. A kollégista életmódot már rég megszoktam, Pécsen jártam középiskolába (Leőwey), ott is koleszos voltam. Aki hallott már a Hajnóczyról, tudja, miről beszélek.

Elsőévesként még ismerkedtem az egyetemmel és az új környezettel, szeptember óta viszont aktívan dolgozom a HK-ban. A Tanulmányi Munkacsoportban kezdtem tevékenységeimet, amit mostanában kibővítettem a PR Munkacsoporttal is. Egyre több energiát fektetek az itteni dolgokba, remélem, sikerül hasznos munkát végeznem.

Szeretem a sportokat, főleg a focit: szabadidőmben szívesen űzöm és nézem is, kupát is szoktam rendezni. Kedvelem a sörözős-dumálós estéket és a bulikat, koncerteket is. Imádom a zenét, hallgatni is, játszani is: több mint 10 éve játszom trombitán.

Ha érdekel még valami, vagy tudok valamiben segíteni, kérdezz bátran!

Üdv,
Bence

Ági vagyok, a Hallgatói Képviselet szociális referense. Ez a szó talán túl hivatalosan hangzik, ezért pár mondatban kicsit más keretek között is bemutatkoznék .
Nyíregyházán születtem, és tanulmányaimat is ott folytattam, egyetemista pályafutásom alatt pedig igyekszem minél gyakrabban hazalátogatni. Jelenleg a Schönherz kollégiumban lakom, így talán kérdéseitekkel még könnyebben megtalálhattok.

Az egyetem mellett szeretek koncertekre járni, gitározni is néhanapján, érdekelnek a művészetek, a kiállítások, az idegen kultúrák, különösképp az ázsiai területeké. Nagyon szeretem a csokit, az emlékezetes bulikat, a kedves embereket, és még mindig hiszem, hogy egy mosollyal bármit meg lehet oldani

Nyilván sokan voltatok a 2010-es országgyűlési választások botrányosra sikeredett első fordulóján szavazni. Én is voltam. Mivel ez egy blog, személyes élményeimet írom le. Aki arra számít, hogy politikai célzások fognak elhangzani írásomban, az ne is olvassa tovább!

Miért nem otthon?
Április második hétvégéjén, egy HK-s tréning táboron vettem részt Kismaroson, ami meglehetősen jóra sikeredett a társaságnak és a jól szervezett programoknak hála. Mivel a csapatépítés egész hétvégés program volt, nem tudtam hazamenni szavazni, de hogy ne hagyjam ki a szavazási lehetőségemet, jeleztem az Országos Választási Bizottságnak (továbbiakban OVB), hogy a Schönherz kerületében veszek részt az április 11-i eseményeken.

Az igazolás
Első választásommal kapcsolatban nem indultak jól a dolgok. 9-én, pénteken, hiába zaklattam a kollégium portásait, hogy megjött-e a válasz az OVB-től, mindig az volt a válasz: nem, a postás nem hozott semmit számomra. Úgy döntöttem, hogy kezembe veszem a dolgokat, így elmentem a Schönherz melletti postára, ahonnan egy kis konzultáció után továbbküldtek a következő állomásra, a Vásárhelyi utcába.

Gubanc a postán
Úgy éreztem magam, mintha egy kincskereső játékban vennék részt. A csomagelosztó postán hosszas győzködés után hajlandó volt belátni az ügyfélszolgálatos hölgy, hogy talán érdemes megnézni hátul a levelemet. Meglett, de természetesen én voltam a hibás, amiért a helyi választási bizottság viszonylag későn adta fel a levelemet (Budapesten kívül sehol nem volt gond, mindenki megkapta időben), sőt, azért is, hogy a postás nem hozta ki az ajánlószelvényt. Ahogy a mesékben lenni szokott, cserébe teljesítenem kellett a „jótevőm” egy kívánságát.? Aznap délelőtt ugyanis volt már ott a kollégiumból egy sorstársam, aki ugyanezzel a problémával fordult hozzájuk. Őt elküldte, mert nem találta a levelét. Most viszont meglett! Az enyém alatt volt… Feladatként azt kaptam, hogy szóljak a fiúnak, mégis megvan a levele. Végre megnyugodtam, hogy szavazhatok vasárnap (persze nem így lett, mert hétfőn szavaztam). Probléma megoldva, irány a tábor! Az ottani élményekről nem írok, az egy másik történet.

Kilátásaink vasárnap este
Vasárnap délután negyed 6 körül megérkeztünk a kollégiumhoz. Hogy mivel fogadtak minket? Minimum 3 órát kell sorban állni, hogy szavazhassunk. Lelkesedésünk töretlen, felelősségteljes polgárok lévén lepakolás után indultunk is a Bocskai úti általános iskola épületéhez: sor. Elég sokat sétáltunk, mire megtaláltuk a sor végét. Ekkor negyed 7 volt.

A sor
Hét előtt körbevettek minket szalagkordonnal, és sorszámot adtak, csak az szavazhatott onnantól kezdve, akinek volt sorszáma. Az enyém az 586-os volt. Az utolsóé 719. Egyik sem adott sok okot az optimizmusra, főleg hogy akkor még nem tudtam a Real Madrid – Barcelona focimeccs végét, és megbeszéltük, hogy szavazás után megnézzük együtt.

Még egy kis sor

Hogy miért volt ez a hihetetlenül hosszú sor? A vidéki szavazók közül igen kevesen vetették fel magukat péntekig a névjegyzékbe, így szinte mindenkinek vasárnap kellett ezt megtennie- illetve voltunk páran, akiknek ez csak hétfőn sikerült. Egy (azaz 1db) jegyzék volt a bizottságnál, egy (azaz 1 fő) jegyző töltötte ki, nem csoda a csúszás. A törvénymódosítás érthető volt a Parlament részéről (az összes parlamenti párt támogatta [300 igen, 0 nem, 60 tartózkodik]), hiszen ezzel elkerülhetők esetleges visszaélések. Ám amikor ezt hozták, elfelejtettek a következményekkel számolni, márpedig az ő munkájuknál szerintem ez elég fontos lenne… Az évek során sokat tapasztaltam, hogy gyakran megfeledkeznek a kollégistákról (pl.: középiskolai programok szervezésénél nem számolnak velük). Itt is valami hasonló történhetett. A XI. kerületben van egy csomó egyetemi kollégium, ahonnan sokan nem mennek haza minden hétvégén, így az ominózus hétvégét is a fővárosban töltötték, ennek ellenére szavazni még szerettek volna.

Sor egy kicsit másképp
A sor lassan haladt, az idő gyorsan hűlt. A szervezők szerencsére elkezdtek forró teát és sütit osztani. Pár óra alatt bejutottunk az iskola udvarára, ám még elég hosszú út várt ránk a célig. A Real – Barca meccsre eléggé kíváncsi voltam, így megszerveztük, hogy jusson el hozzánk egy laptop, amin rajta van az el clásico. Viki volt olyan kedves, hogy letöltötte a meccset, és elindult a koliból felénk. Amíg a labdarúgómeccsek Porschéjára vártunk, valamivel el kellett ütni az időt. A sörkészletünk apadt, úgyhogy új elfoglaltság után kellett nézni. Mit lehet csinálni egy tornateremben? Kosarazni (csak palánk volt, kapu nem)! Elkezdtünk dobálgatni a sajtó legnagyobb örömére, végre történik valami szokatlan (azon kívül, hogy este 10-kor még párszázan sorban állnak, hogy szavazzanak a 19:00-kor végződő választásokon). Ekkor tudtuk meg, hogy az OVB megunta a várakozást, feloldja a kampánycsendet, lehet közölni az eredményeket. Erre várt az ország! Csak azoknak az embereknek esett ez rosszul, akik több órája álltak sorba, és nem várták meg őket. Kicsit elszomorodtunk, de jött a vidulás, megérkezett a gép, rajta a szombati meccsel. A tornaterem ekkor már ürült, de nem foglalkoztunk vele, hogy a sorban előznek minket az emberek, összeálltunk ismerősök a sor különböző részeiről, és kihoztuk a legjobbat a sorbanállásból. Néztük a meccset, akik tudták az eredményt, rendesek voltak, nem árulták el. Sajnos a meccs sem úgy alakult, ahogy vártam, de ez van. A második félidő utolsó perceit már nem a tornateremben, hanem a folyosón néztük. Ekkor kezdtünk el nyilatkozgatni. Jött egy TV Szombathelyről (a nevüket szándékosan nem írom ki), akik olyan kérdéseket tettek fel, hogy nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Pár közülük: „Ez a tegnapi meccs? (-Igen.) Akkor hogyhogy ott van, hogy élő?”, „ Ti tudtok a fociról a politikára asszociálni?”: Aze válasza nagyon tetszett: „Igen. Foci, politika”. Utána még válaszoltunk az M1 riporterének kérdéseire, ami szerepelt is több Híradójukban. Aztán a meccs után szép lassan közeledtünk a terem felé, ahol az urnák voltak. Ez már jóval éjfél után volt. Ekkor toppant be az épületbe az akkor már biztos befutó képviselő, és a vesztes jelöltek. Dr. Rétvári Bence kezében egy üveg pezsgő volt, amit az utolsó szavazónak hozott. Át is akarta adni neki, de szóltak a képviselőnek, inkább azután tegye, miután leadta voksát az azóta a médiaérdeklődés középpontjában álló Ostoróczki Szabolcs (legutóbb a Fábry Showderben szerepelt).

Negyed 2 körül szavaztunk majdnem utolsóként úgy, hogy tudtuk a (majdnem) végeredményt. Ennek hatására többen is változtattak álláspontjukon, ami nem hűtlenség vagy hülyeség, hanem érthető lépés volt.

A győzelem pillanatai
Azt a pillanatot, amikor együtt bedobtuk szavazatainkat az urnába, egyszerre kb. 6 fotós örökítette meg, még Tolna megyei újságba is bekerült a kép, ami itt is szerepel. Szinte minden híradásban szerepeltünk, mutattak minket, több telefont is kaptam, amiben ismerősök érdeklődnek, hogy tényleg sorban állunk-e még. Így lettünk celebek. ?

Mi fordult még meg a fejünkben…
Az igazsághoz hozzátartozik, az volt a tervünk, hogy mi leszünk az utolsó szavazók az országban. Lehetőségünk is lett volna rá, hogy elindítsuk a „pszichoháborút” (by Bubu), ugyanis a szavazófülkében akár egy órát is el lehet tölteni, és nem hiszem, hogy a mögöttünk álló 1-2 ember kivárta volna, amíg mi eldöntjük, hogy mégis kire szavazzunk. A csapatszellem, a fáradtság és a szavazókör elnökének állapota miatt azonban úgy döntöttünk, megelégszünk a kisebb hírnévvel, úgyis a mi képünket mutatják több helyen, jobban néz ki hét vigyorgó egyetemista, mint egy, és még névtelenségünket is megtarthattuk.

Na de kérem!
Mosolyunk nem volt teljesen őszinte, ugyanis eléggé felháborodtunk azon, ami és ahogy történt. A választási törvényeket megszegték, én ezt levelemben ki is fejtettem az OVB-nek, akik szavaztak róla, és nem volt egyértelmű az álláspontjuk: négyen utasították el kifogásomat, hárman támogatták. Annyira nem meggyőző többség. Természetesen fellebbeztem (nem kaptam rá választ, úgyhogy holnap írok is nekik egy levelet), habár nem tudom, mit csinálnának, ha igazat adnának nekem… Talán kapnék négy év mentelmi jogot, vagy ha azt nem is, egy „ingyen szabadulhatsz a börtönből” kártyát, esetleg megválasztanának az OVB elnökének. Vagy ha ezt nem is, kiírhatnák újra az első fordulót, mehetne minden ugyanúgy, ahogy 11-én (és 12-én), csak minden fülkében ott lenne a képem, hogy ezt nekem köszönhetitek. Nem lenne hosszú életem…

Bizalom magyar módra
A választások után kaptunk hideget és meleget. Több vezető politikus megköszönte azoknak, akik kitartottak végig, de sokan úgy gondolják, hogy bérszavazók vagyunk (*** bérencek)! Őszintén kijelentem, hogy nem vagyunk azok, azért itt szavaztunk, mert nem tudtunk hazamenni.

Ennyi a mi választási történetünk.

Kitartást mindazoknak, akik a második fordulóban is (vagy akárhol ?) sorban fognak állni!
Minden jót kívánok!

Üdv,
Bence

Jobbágy László vagyok, negyedéves mérnök-informatikus hallgató.Bő másfél éve dolgozok a HK-ban, voltam már PR felelős, alelnök, jelenleg a Kollégiumi Hallgatói Bizottság tagja vagyok. Elsőéves koromtól kezdve aktívan dolgozok a közéletben, rengeteg mindent kipróbáltam már, sajnos jelenlegi posztjaim mellett egyre kevesebb időm jut a “valódi” közéletre, de azért próbálkozok. Találkozhattunk seniorrendezvényeken, Szakesten, Dezső bulin, de rendeztem már Felezőt, meg még rengeteg mindent. Ha elsőéves vagy, akkor esélyesen én ordítottam le a fejed a beiratkozáson

Szeretem a jóféle sört, Tokaj-hegyaljai lévén a jó bort, és szeretek az embereken segíteni. Persze nem ebben a sorrendben, annak nem lenne jó vége…

Szeretek baseballozni, bár mióta ebben a betondzsungelben élek, nagyon kevés lehetőségem van rá.

Jó kockaként az asztalomon két számítógép, két monitor, egy Xbox, és egy PSP kap helyet. Játékra nem sok időm van, ha mégis, akkor letolok pár számot a Guitar Heroban.

Ha bármiben segítséget szeretnél, bátran keress, minden megoldható…

A javaslatuk úgy szólt, hogy a következő félévtől a megtekintésen minden hallgatónak, aki legalább kettest szerzett az írásbelin, feltennének néhány egyszerűbb, elméleti irányultságú kérdést, amivel ellenőriznék az elméleti tudás meglétét is. Ha az illető megfelelően válaszol a kérdésekre, akkor „megtarthatja” az írásbelin szerzett jegyét, ha nem, akkor nyilván bukó a vizsga.  Lehetne javítani is a szóbelin, de ez esetben már több és húzósabb kérdésre számíthat a páciens.

Ez tehát a felállás. Nézzük, hogy milyen álláspontra helyezkedünk mi a kérdésben:
Az egyetemen – és ezen belül a villanykaron is – elterjedt volt a szóbeli vizsgáztatás, amit a tömegképzés begyűrűzése gyakorlatilag teljesen elsöpört, alig találunk már olyan tantárgyat, ahol szóbeli számonkérés van valamilyen formában. Jó ez így? Szerintünk nem, mert a szóbeli vizsga bizonyos szempontból jóval igazságosabb, mint az írásbeli. Nem az számít, hogy a típuspéldákat ki tudja jobban betanulni, vagy az, hogy ki emlékszik jobban a képletekre fejből, hanem az, hogy ki az, aki ténylegesen érti az anyagot. Ez a későbbiekben lenne visszafizetődő, ugyanis a Jelek 2 anyagának „nem értése” jelenleg is sok hallgatónak köszön vissza a ráépülő tárgyak során.

Eddig tehát egyet is értenénk az EVT-s javaslattal, pláne, hogy elég „barátságosnak” tűnik a rendszer, amit fölvázoltak. Tényleg nem jelentene többletmunkát azoknak, akik rendesen megtanulták a jelelméletet. Aki bejár előadásra, vagy kellő gyakorisággal forgatja a Fodor könyvet, már nyeregben érezheti magát.

Jelen formájában mégsem tudjuk támogatni a javaslatot, mert úgy érezzük, hogy a matek oktatás, amire a Jelek alapul, nem megfelelő helyen van a mintatantervben, a második félév közepe felé már készség szinten kéne tudni használni a differenciál egyenleteket, ám ezt csak egy félévvel később tanulja az ember. Emellett a Jelek 2 oktatásának súlypontját inkább a gyakorlati alkalmazások bemutatásának oldalán érezzük. Ezért azt javasoltuk, hogy halasszuk el a szóbeli bevezetését a BSc tanterv reformja utánra (ez nem egy távlati terv, több kari bizottság is mozgolódik a témában). Jelenleg ott áll a dolog, hogy az EVT maximum egy féléves halasztást tud elképzelni, többet nem.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a szóbeli bevezetésével kapcsolatban a HK-nak max tanácskozási joga van. Az, hogy nem utólag tudjuk meg ezt, az az EVT hozzáállásának köszönhető. Kérésünket, hogy üljünk le beszélgetni a témáról, örömmel fogadták.

Nektek mi a véleményetek a témáról? Írjátok meg nekünk, akár ide a bejegyzés után kommentben, akár a tanulmanyi@vik.hk címre „Jelek 2 szóbeli” subject-tel.

Szilágyi Attila, Bander Gergő
VIK HK Tanulmányi munkacsoport

]]> http://blog.vik.hk/okt-jut/jelek-szobeli/feed 0 http://blog.vik.hk/rolunk/sapi-denes http://blog.vik.hk/rolunk/sapi-denes#comments Thu, 15 Apr 2010 11:35:58 +0000 Dénes http://blog.vik.hk/?p=220 Sziasztok!

Sápi Dénes vagyok, elsőéves MSc-s mérnök informatikus. Lelkes blog olvasó, és mint az elmúlt év is mutatja sokkal kevésbé aktív blogoló vagyok. Szabadidőmben szívesen olvasok, leginkább történelmi és kalandregényeket, aktuális kedvencem Ken Follet. Szeretek biciklizni, de inkább csak kikapcsolódásként, a napi egyetemre, koliba jutáshoz kényelemből, lustaságból a Combinot választom. Amivel pedig bármikor el tudok tölteni 5-10 szabad percet, azok az értelmetlen flash játékok.

A HK-ban az elmúlt egy évben elsősorban tanulmányi témákkal foglalkoztam és az következőkben is ezt szeretném folytatni. Ha bármilyen kérdésetek, problémátok van, nyugodtan keressetek, legfeljebb kevesebb időm jut a fent leírtakra?

Tavaly a választási szövegemben írtam, hogy szeretném, ha nagyobb betekintésetek lenne az egyes bizottságok munkájába, és erre ideális terep ez a blog. Idén szeretném, ha ez meg is valósulna. Ezzel az ígérettel zárom soraimat, köszönöm, hogy elolvastad.

Üdv,
Dénes

Mező László vagyok, Meznye, másodéves mérnökinformatikus hallgató.

Fehérgyarmaton születtem, jelenleg is itt lakom. Gondolom sokan nem is tudjátok, hogy merre is keressétek ezt a várost. Segítek. Nagyon keleten, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Középiskolába Debrecenbe jártam, a Tóth Árpád Gimnáziumba. Már ekkor megismerkedtem a kollégista élettel, hiszen itt is kollégista voltam. Bár ez nem volt hasonlítható egy egyetemi kolihoz, habár itt sem maradtak el az éjszakai kártyapartik illetve a közös sörözések, csak épp ezek nem voltak “legálisak”

Jelenleg a SCH-ban lakom, már második éve ugyanott a 1109ben.

A HK-s tevékenységemet tavaly kezdtem el a Tanulmányi Munkacsoportban.

Szeretem a bulikat, a csocsózni, beszélgetni, zenét hallgatni és még sorolhatnám, hogy miket szeretek csinálni szabadidőmben, bár mostanában nem sok szabadidőm van.

Ha valamilyen kérdésed van nyugodtan fordulj hozzám.

Szép Napot!

Máté Ádám vagyok, villanyos másodéven.

Szolnokon születtem, ott töltöttem gyermekkoromat, ott jártam általános- és középiskolába. Érettségi után persze részben elkerültem otthonról. Már negyedik féléve, hogy a Schönherzben lakom, itt van az egyetem, ami kitölti az életem. Azért hétvégénként próbálok mindig hazamenni, a jó kaják meg az otthoni kellemes légkör miatt.

Több mint egy éve tevékenykedem a HK-ban, a Tanulmányi Munkacsoport és a Juttatási Bizottság tagja vagyok. Ülésekre járok, problémák megoldásán gondolkodok, kapcsolatot tartok, szoctámot bírálok, meg ilyenek. Másoknak lehet, hogy ezek unalmasnak hangzanak, de én szeretek ezzel foglalkozni.

Szeretek finomakat enni, beszélgetni a haverokkal, nyáron túrázni az erdőkben. Szabadidőmben gyakran csak élvezem a semmittevést, néha olvasok, néha alszok, gyakran sorozatokat nézek vagy éppen játszok.

Ennyit rólam. Ha kérdésed, gondod van, keress nyugodtan! Lehet, hogy megtalálsz…