Az egyetem viszont, hm, megtanított tanulni. Plusz lehetőséget adott, hogy erasmussal kimenjek fél évre Helsinkibe. A Helinksi Műszaki Egyetem azért jó, mert ott mindenhez van gyakorlat; általában kontextusba helyezik az anyagot. A BME-n is lehetett érdekes tárgyakat találni, nekem Az internetmédia kérdései és a Tárgyalástechnika jött be nagyon. Plusz a Kódelmélet is izgalmas volt. Hasznos dolgot sajnos nem sokat tnaultam.

A reghét megelőzi a szorgalmi időszakot, és nem örülök, ha a haverok összekeverik a Pikk Dámát az Oportóval.
Büszkén gondolok Simonyi Károlyra, a transzformátor feltalálóira, Veszely Gyulára és Pap Lacira.
Szeretem a boros kólát, a Schönherz Qpát, a sárga villamost, a Vörös Kakast.
Itt élek Budapest szívében, sörváltóban mi tartjuk a Guiness rekordot, és igenis nálunk vannak a legjobb bulik!
BME-VIK!Én így szeretlek!

Sergio

Gimnáziumban, utolsó évemben még gondolkoztam azon, hogy orvos, vagy villamosmérnök legyek, de győzött a józan ész ( ), és villamosmérnök lettem. Később kiderült, hogy van ez az Egészségügyi mérnökképzés a
villanykaron (érdeklődőknek: http://bio.iit.bme.hu ), mintha pont nekem találták volna ki. Jelenkeztem rá. Közben kerestem valami hasonló témában önálló labor feladatot, és az ETT Szenzor laborjában találtam
meg. Annyira jónak és érdekesnek bizonyult ez a projekt, hogy ott
maradtam diploma után is, és csinálgatom. (érdeklődőknek: http://rapid-spr.com )

Mindeközben felvettek egészségügyi mérnöknek, és ahogy tanultam bele az orvosi témákba, úgy láttam, hogy még rengeteg felfedezésre váró terület,
folyamat van az emberben, és még bőven lehet tágítani a tudomány
határait ebben az irányban. Egyrészt azért tetszett ez nagyon, mert effektíve emberéleteket menthetnek az ilyen felfedezések – anélkül, hogy könyékig kellene turkálni belső szervekben – másrészt villamosmérnökként is hatalmas kihívás, hiszen az élő szervezetek az ismert legbonyolultabb rendszereket alkotják, megérteni, és átlátni egy ilyet szerintem pont
nekünk való feladat.

Miért is mondom ezt?

Munkahelyeimből adódóan sokféle végzettségű emberrel találkoztam, és dolgoztam már együtt. Az egészen biztos, hogy a kutatás-fejlesztésben
nagyra értékelik a mérnököket, bármilyen területről is legyen szó. Nyilván, hiszen ezzel foglalkozik egy pályán maradó mérnök – akár az iparban van, akár egyetemen marad: kutat, vagy fejleszt. Az érdekes az,
hogy az a mérnöki szemlélet, amit kialakítanak bennük az egyetemi évek alatt, az nem csak a villamosmérnöki, hanem gyakorlatilag bármilyen
pályán eredményesen kamatoztatható. Kis beletanulás után bármely pályán fel tudhatod venni a versenyt olyanokkal, akik évek óta csinálják.

Ez a “mérnöki szemlélet” a rendszerekben gondolkodás képessége.
Tanuljátok Jelek és Rendszerekből, hogy bármilyen rendszert fel lehet írni fekete dobozként – mindegy hogy áramkör, vagy kisnyuszi van benne. Megtanuljátok Folyamatszabályozásból felírni az ilyen (bármilyen) rendszerek differenciálegyenletét. Megtanuljátok az ehhez szükséges
matematikát, hogy értsétek, amit csináltok. Tanultok sok fizikát, hogy megértsétek, hogy hogy működik a világ, amiből az egyenletek, és a
dobozok lesznek.
Bármilyen kutatás alapja a mérés. Ha nem értesz hozzá, hogy hogy kell mérni dolgokat, nem tudod, hogy mit jelent pontosan a szám, ami kijön a műszerből (mérek, mérek, de mit mérek?), akkor hiába van százmilliós
felszerelésed, nem tudod használni. Van tehát Méréstechnikánk és
Jelfeldolgozásunk is. És így tovább.

Elfogadom, hogy a szakirány mindig látványosabb, de ezek már csak technikák és módszerek adott feladatok megoldására. Mi Beágyon megtanultuk, hogy milyen szenzorokkal tudod érzékelni a környező világot, hogy lehet azt leprogramozni FPGA-ba, uC-be, vagy bármilyen más rendszerbe, hogyan írjunk olyan programot bele, ami annyira stabil, hogy
egy Boeing-be is bele lehet építeni anélkül, hogy esetleg az
lepottyanjon, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy ezek csak konkrét feladatokra konkrét, létező megoldások. Ahhoz, hogy ne csak megértsétek,
hogy hogy lehet ilyet csinálni, hanem saját, újszerű megoldásokat is ki
tudjatok dolgozni – na ehhez kell az alapképzés. Én tudom, igyekeztem a legkisebb erőfeszítéssel szakirányra kerülni – és bizony újra előjöttek az alapképzéses tárgyak, és sok könyvet újra ki kellett nyitnom, és
megtanulni végül rendesen, hogy valóban megértsem az anyagot, és tudjam azt a saját munkámban használni.

Úgyhogy fel a fejjel, mert a mérnökké formálódás feladata fájdalmas, és most vagytok a közepén, az első három évben, de egy olyan mérnök, aki nem csak átvergődött valahogy az egyetemen, hanem meg is értette azt, amit tanítottak, az teljesen máshogy látja már a világot.
És én szeretem így nézni.