Dékánválasztás
Sziasztok!
A márciusi szenátusi ülésen az egyetem vezető testülete karunk jelenlegi dékánjának, Dr Péceli Gábornak a rektori pályázatát támogatta meghatározó többséggel. Így augusztus elsejétől ő veszi át a rektori pozíciót. Pályázatában is leírta hogy amennyiben rektorrá választják annak érdekében hogy feladatait maximális hatásfokkal lássa el, lemond tanszékvezetői és dékáni tisztségeiről. A hatályos szabályok szerint ugyanis egyszerre három vezetői pozíciót nem tölthet be egy azon személy. A Méréstechnika és Információs rendszerek tanszék vezetője várhatóan Horváth Gábor lesz, de hogy ki lesz a kar következő dékánja azt még homály fedi.
A menetrend a következőképpen alakul: Máig(május 30.) kellett beérkeznie a dékáni pályázatoknak. Ezek után egy rendkívüli júliusi kari tanácson pedig dékánt választunk, aki várhatóan augusztus elsejétől fog hivatalba lépni.
De mit is várunk el egy mi hallgatók egy dékántól? Alapvetően talán a dékán személye lehet a legmeghatározóbb a kari élet legtöbb paramétere szempontjából. Az egyetemi vezetés átfogó általános nagy ívű döntései általában távolinak tűnnek az átlagos oktatónak és hallgatónak. A dékán az más, ő már sokkal közelibb, sokkal inkább hatással tud lenni karon eluralkodó hangulatra, sokkal inkább tudja formálni a kar arculatát, irányultságát. Egy jó dékán több szempontból is érték: egyrészt logikus szabályozással abszolút értékben tudja növelni a kari oktatás színvonalát másrészt az egyetemen ahol a többi karral kell “megküzdeni” bizonyos egyetemi erőforrásokért nem árt ha a kar dékánja keményen tudja képviselni a kari érdekeket.
Nézzük meg részletesebben mik lehetnek fontosak egy dékánjelöltnél. Bizonyos hogy azok a közhelyek itt is elmondhatóak hogy javuljon az oktatás színvonala, legyen több ösztöndíj lehetőség, meg hasonló fordulatok. De ennél most többet kéne mondani. Azt gondolom mindenki érzi hogy mindig lehetne javítani az egyetemi rendszeren. Sokan mondják hogy a BME az elmúlt 5-10 évben már csak a hírnevéből él. A karra idén közel annyi ember jelentkezett első helyen ahány férőhelyünk van. Gondolom érzitek hogy ez azt jelenti hogy a szelekció minimálisra csökkent. A graphisoft parkban indul hamarosan egy magánegyetem ami abszolút költségtérítéses lesz. Már most vannak félelmeim hogy a minimális induló létszámukkal lehajrázzák szeretett karunk informatika szakát.
Ezeket a problémákat kéne gyökeresen kezelni. Hogy ezt hogyan lehet megcsinálni? Szerintem az egyik legnagyobb probléma hogy az egyetem elvesztette emberközeliségét. Nagy létszámú előadások, minimális gyakorlat, még kevesebb ipari példa vagy előadó. A hallgatók úgy érzik hogy sokszor egy könyvet olvasnak fel nekik. Ez abszolút demotiváló, nem csoda hogy az emberek alszanak előadás helyett(néha az előadóban néha otthon). Érdekes tény hogy Magyarországon mindössze egyetlen oktatási tevékenységhez nem követelnek meg pedagógusi előképzettséget, ez pedig az egyetemi oktatás. Ennek hiánya sokszor megmutatkozik. Lehet valaki nagyon jó szakember, ha csak kevéssé tudja érdekesen előadni a tudományt. Vissza kellene hozni azt a hangulatot hogy az emberek szívesen járjanak órára mert ott élvezetes és tartalmas előadásokat hallhatnak. Én is így indultam gólyaként aztán egyre inkább kiábrándultam az egyetemből. Az igazi emberközeliség leghamarabb szakirány után tud megvalósulni de addigra a legtöbb ember már mélyen csalódott az egyetemben és jó eséllyel dolgozik valamelyik cégnél félállásban hogy gyakorlatot szerezzen.
A másik nagy probléma amit érdemes megvizsgálni az a gyakorlati oktatás. Sok céggel van kapcsolatunk és gyakorlatilag egytől egyig azt nyilatkozzák hogy a BME-s hallgató remek munkaerő mert mindent megold, mindenre jó. Csak épp kell neki pár hónap mire betanulja mit kell csinálni ugyanis a diploma nem jelent azonnal felhasználható tudást. Érdemes lenne drasztikusan növelni a gyakorlati oktatást. Itt a tényleges gyakorlati oktatásra gondolok nem pedig arra az órára ami már TVSz szerint gyakorlatnak minősül. A gyakorlati oktatást a hallgatók is jobban élvezik, hamarabb rögzül az átadott információ, és jobb eséllyel indulnak a pályán a friss diplomások. (Személy szerint az egész szemesztert felkaroló gyakorlati oktatás és munka híve vagyok, nem hiszek abban hogy vizsgaidőszakban mindent meg lehet tanulni könyvből)
Fontos szempontként kiemelném, hogy ugyan az egyetemnek jó a kapcsolata az ipari szereplőkkel, az oktatásszervezés nem mindig követi az ipari igényeket. Ezt talán akkor lehet jól látni ha megnézzük hogyan is alakulnak ki a tantervek a bolognai rendszer bevezetése után. A képzést gyakorlatilag kettévágtuk ahelyett hogy ténylegesen új alapokra helyeztük volna. Az ipari szereplőkkel együttműködve talán át kéne gondolni a képzési programjainkat. Erre igen jó példákat látunk nyugaton, ahol az ipar és az egyetem az oktatásban is szorosan együttműködik.
Hallgatóként talán fontos lehet még a tanulás melletti egyéb egyetemhez köthető lehetőségek kérdése. A jelenlegi HK tavalyi választási programjában igen erősen megjelent a kollégium kérdésköre. Továbbra is úgy gondoljuk hogy a kollégium kiemelt fontosságú az egyetemi tanulmányok alatt. A kollégium az a hely ahol az egy szakmához tartozó emberek a legnagyobb koncentrációban vannak jelen. Itt szerveződnek azok a közösségek amik később az életben még meghatározóak lehetnek. A kollégium lehetőséget nyújt az egyetemen tanult lexikális ismeretek mellett a gyakorlati ismeretek elsajátítására is. Fontos hogy a kollégium a karral szoros együttműködésben a szakmai munka inkubátorháza legyen. Ezt a potenciált mindenképp érdemes kihasználni a kar leendő vezetésének. Ezért nagy reményeket táplálunk, hogy leendő dékánunk erőfeszítéseket fog tenni egy szakmai és társadalmi szempontból a karhoz erősen kötődő kollégiumi rendszer kialakítására.
Hamarosan lezárul a pályázási időszak, utána megtudjuk kik a jelöltek. Természetesen mihelyt megtudjuk, megosztjuk veletek is. Sőt indítunk egy szavazást is hogy szerintetek ki lenne legalkalmasabb dékánnak a következő négy évben.
Peace,
Donát
